Tanítási filozófia

Felfedezni a világot izgalmas. Feszegetni a határainkat kihívás. Megtalálni és felszínre hozni a bennünk rejlő képességeket boldogság. A tanulás élmény, ha ezekről szól. A jövőben csak annyit szeretnék elérni, hogy ezt a gyerekek is így gondolják. Legyenek kíváncsiak, érdeklődőek, nyitottak. Merjenek nagyot álmodni. Tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, a valóst az ámítástól. Segíteni szeretnék, hogy azzá válhassanak, akik lenni szeretnének. Szerintem ezek a jó oktatás céljai.
Azért szeretnék biológiát és kémiát tanítani, mert a most általános természettudományi oktatás miatt a gyerekek futva menekülnének ki a teremből már a tantárgy neve hallatán is. Pedig lehet ezeket jól tanítani. 
Számomra nagyon fontos a megfelelő tanítási környezet kialakítása. Ehhez elengedhetetlen a jó tanár-diák kapcsolat, a diákok közötti partneri viszony. Tudniuk kell, hogy értük vagyunk, dolgozunk. Ha ez a bizalom kialakult, lehet csak bármit is tanítani.
Az órákon számomra elsődleges szempont a változatosság. Nagyon hasznosnak tartom a csoportos projektmunkákat. Az én szaktárgyaimon kiválóan alkalmazható. Az alapelve a felfedező tanulás. Ez a konstruktivista tanulási elméletre épít, vagyis az előzetes tudásokat ismerjük meg és próbáljuk fejleszteni. Ezzel a munkaformával több kompetenciát fejleszthetünk, mint a frontális oktatással. Megtanulnak csapatban dolgozni, fejlődik a kreativitásuk, megtanulnak problémát felismerni, megoldani azt előzetes ismereteiket alkalmazva. Ezekben a feladatokban a technika a gyerekekért van. Egy eszköz, ami által számos ismerethez hozzájuthatnak, aminek segítségével megvalósíthatják merészebb ötleteiket is. Úgy tanulhatnak, hogy nem érzik megerőltető magolásnak. Természetesen ezeket az elemeket megfelelő arányban kell alkalmazni. Vannak anyagrészek, amiket nem lehet nem frontális óra keretében megtanítani, mert nagyon bonyolult, sok magyarázatot igényel. A technikát se kell minden erővel beilleszteni az órába. Csak akkor használjuk, ha általa veszítenénk a tanítás hatékonyságából.
A másik vitatott kérdés az értékelés. Nem szeretem az egytől ötig terjedő jegyeket. Ha valamiért nem sikerül tanítványunknak olyan jól a feladat, demotiváljam egy kettessel? Ebbe semmi pozitív visszacsatolás nincs. Nekem személy szerint a pontrendszer tetszik. Minden feladatért pontokat kapnak. Ha valami nem sikerül jól, de dolgozott vele, kevesebb pontot kap, de kap! Ez a formatív értékelés lényege! Úgy gondolom minden lecke végén szummatív értékelést adni arról, mit tanult három hét alatt nem jó taktika. A tanulás sokkal hosszabb folyamat, egyfajta fejlődés, ami alatt jobb csak formatív visszacsatolásokat adni. A szummatív értékelési technikákat csak félév és év végén alkalmaznám, sok szöveges értékelés mellett.
Összegezve szeretném a tanórákat a fiatalokhoz szabni, és nem őket a tananyaghoz! :)

kép forrása:http://www.evamagazin.hu